Anyának lenni óriási kihívás: világra hozni egy új életet, felnevelni egy vagy több gyermeket a felelősség új dimenzióját jelenti egy nő számára. Ilyenkor jönnek a klasszikus csapdahelyzetek, amik a szeretetteljes, érzelmekben gazdag anyaság helyett mérgező, toxikus anyává tehetnek valakit. Aki másokhoz hasonlítgatja a gyermekét, nincs benne megértés, és érzelmi távolságtartással befolyásolja a gyermek fejlődését és érzelmi kiteljesedését.
Győzd le az anyaság sötét oldalát, hogy gyermeked minél boldogabb és egészségesebb hangulatban töltse a legfontosabb éveket!
A toxikus család a lehető legrosszabb kezdet
Sajnos nem mindenki születik tökéletes családba. A gyermek első és legfontosabb kapcsolódása az anya: ha ez a korai kapcsolódás sérül, akkor az negatív hatással lehet a kicsi későbbi fejlődési irányára. A mérgező kapcsolat a felnőttek világban is gyakori, azonban a gyermekekre a legkárosabb. Mert alapvetően a szülők felelősek azért, hogy gyermekük hogyan látja önmagát és maga körül a világot. A mérgező anyakapcsolat sokkolóan negatív irányban befolyásolja a gyermek önképét, és ezeket a sérülési sémákat viszi tovább a felnőttkorba.
Lehet, hogy ilyen családban nőttél fel, és rengeteg sérelmet hordozol magadban a gyerekkor keserűségei miatt, mert az édesanyád nem megfelelően bánt veled bizonyos helyzetekben. Azonban nem rágódhatsz örökké a múlton: el kell fogadni, hogy abban a helyzetben anyukád csak azon a módon cselekedhetett, és nem tudott kibújni a bőréből, a személyiségéből, már korábban beépült mintákból. Dolgozni kell azon, hogy idővel megbocsáthass neki, és elengedd az emiatt benned kavargó, izzó feszültséget.
Máskülönben az egészséged rovására megy, és ezt fogod továbbadni a gyermekednek. A legsötétebb veszély az, hogy te is mérgező anyává válsz, és ezt a komor mintát adod tovább a gyermekednek, meg az ő gyermekének… Ki tudja, hány generáción át.
Szerencsére megvannak a módszerek arra, hogy átlépd a toxikus anyaság árnyékát, és derűs, építő, értékadó anyaként segítsd gyereked fejlődését!
Hogyan válik valaki mérgező anyává?
Egy mérgező kapcsolatban veszélybe kerül a mentális, pszichológiai vagy fizikai egészséged. Ez könnyen átalakulhat egy olyan fájó kapcsolódássá, amelyből hiányoznak a határok, és a másik fél azt hiszi, gyakorlatilag mindent megtehet veled szemben, mert mindenhez joga van. A mérgező kapcsolatok származhatnak a kommunikáció hiányából, de abból is, hogy a szülő állandó jelleggel kritizálja a gyermekét.
Mi áll a háttérben? A gyermeküket mérgező szülők rendszerint depresszióban szenvednek; a saját fájdalmukat, önmagukkal szembeni elégedetlenségüket ömlesztik a gyermekükre, akik az elszenvedői ennek a keserűségnek.
Az anyaság sötét oldala: hibáztatás és bűnbakkeresés
Sokan azzal élik meg az anyasággal járó feszültségeket, hogy hibákat követnek el, és toxikus anyává válnak. Ilyen az a lelkiállapot, amikor szégyenkezést és hibáztatás történik a gyermekkel kapcsolatban.
Az a történet kiindulópontja, hogy az anya depressziós, vagy valamilyen mentális problémától szenved. És mivel nem tudja felvállalni az ezzel járó felelősséget, a gyermekét hibáztatja mindenért. Megeshet, hogy az anya nem csinál rendet, és a gyermekét hibáztatja egy koszos házért, miközben a kicsi semmiről sem tehet.
A megszégyenítés általában erősen személyre szabott, és a „Te mindig” vagy „Te soha” kifejezésekkel kezdődik, hogy rávilágítson a gyermek bűneire. Ha ezek a hibáztatások a kelleténél gyakrabban jelennek meg a hétköznapi beszélgetésekben, akkor a gyerek ezt beépíti a személyiségébe, és egy állandóan működő önkritikává teszi. Innentől a gyermek úgy gondolkodik, mintha minden az ő eredendő jellemhibája lenne. A hiba tovább gyűrűzik a felnőttkorba, mert csak itt ismerik fel, ebben a korban történhet a feloldása a személyiségben.
Számos mai kutatási eredmény megmutatja, hogy a súlyos önkritika, önvád és a rossz mentális egészség – főleg a depresszió – kéz a kézben járnak.
Hogyan léphetsz ki ebből az ördögi körből? Dolgozz minél többet a lelki egészségeden, a kiegyensúlyozottságodon, hogy egy harmonikusabb, elfogadóbb kapcsolatot ápolj önmagaddal! Egyrészt figyelj arra, hogy pozitívabb szemel tekints a saját szerepedre az életben. Segítségedre lehet egy új sport, egy korábban sosem tapasztalt, testet-lelket felébresztő mozgásforma. Esetleg a séta, a biciklizés. Vagy a jóga, amely segít ellazulni, összekötve egy kellemes meditációval. A depresszió ellenszereként pedig a rendszeres alvás is rengeteget segít.
Más anyák meg áldozatnak érzik magukat a gyerekvállalás miatt. Folyamatosan arra emlékeztetik a gyermekeiket, mennyi mindent tettek értük (mintha folyamatosan benyújtanák a számlát a gyermekeiknek, amiért felnevelték őket). Ez a feszültség felnőttkorban gyakran csak akkor oldódik, amikor az ember megpróbál határokat szabni az anyjával szemben. Mert sokak tapasztalata: ha szembe mer szállni az anyjával, és „visszaszól” egy ilyen helyzetben, az támadóan válaszol személyesen vagy akár egy telefonbeszélgetésben, és kiabálni kezd személyesen, vagy rácsapja a telefont. Máskor meg „a felnőtt gyermek” a család egy másik tagjától hallja vissza, hogy az anyja mennyire beteg és elkeseredett, és mindez csakis az ő hibája. A hírnökök ilyen esetekben az anyáknak hisznek, és elkezdik kritizálni a gyermeket a kegyetlenségéért. Ami a legrosszabb az egészben: a gyermek akkor is bűnösnek érezheti magát ezért a színjátéért, ha ő teljesen ártatlan az egész történetben.
Anyának lenni szent ügy, a legmagasabb rendű önfeláldozás egyike. A szeretet egyik legszebb kifejeződése, ami megtörténhet egy emberrel az életben.
Ha gyermeket vállasz, az egy érettebb és felelősebb létezési állapotba helyez téged, amiért soha nem nyújthatod be a számlát. Amit visszakapsz érte, az a gyermekeid szeretetete, mosolya és törődése. Ha önzetlen és szeretetteljes anya vagy, akkor a gyermekeid idősebb korukban is szeretni fognak téged, és gondot viselnek rád. A toxikus anya azonban egy életre megsebzi a gyermekét, és még felnőttkorában is olyan rövid pórázon akarja tartani fiát/lányát az állandó kontrollal és zsörtölődésével, hogy ritkán mennek hozzá látogatóba.
Hibáztatás, számonkérés és bűnbakkeresés helyett légy szeretetteljes és önzetlen anya, így átélheted gyermeked őszinte szeretetét.
Értsd meg a gyermeked, légy vele empatikusabb
A mérgező szülők egy fikarcnyi erőfeszítést sem tesznek azért, hogy megértsék a gyermekeiket; inkább a saját igazságukat hangoztatják és azt, hogy ők mindent jobban tudnak. Eszükbe sem jut, hogy esetleg ők is felelősek lehetnek a kicsik rossz iskolai teljesítményéért, a sport területén vagy bármilyen tevékenységben kialakuló megakadásaikért. Kísérletet sem tesznek arra, hogy megpróbálják megérteni a gyermek belső mozgatórúgóit. Inkább az a tendencia, hogy szüntelenül panaszkodnak a gyermekre, és szidalmazzák minden hibájuk miatt (holott valójában velük van probléma, csak ezt átdobják a kicsikre, mert saját magukban nem tudják feldolgozni a nehézségeiket).
A végeredmény megrázó: a gyermek úgy érezheti, senkihez sem fordulhat, és ez az érzés felnőttkorában is befolyásolja a többi emberhez való viszonyulását.
Ehelyett inkább éreztesd a gyermekeddel, hogy történjék bármi, te mellette állsz, számíthat az érzelmi támogatásodra. Mert legyünk őszinték: mindenkivel megesett már, hogy rossz jegyeket kapott a suliban, azonban ezért nem lehet hosszú időn át büntetni és ostorozni. Mert „ezer százalék”, hogy a megoldás felé vezető úthoz szeretet, törődés és bizalom kell, ezek fognak a gyermekednek hajtóerőt és önbizalmat adni a tanuláshoz, a magabiztosabb fellépéshez az élet minden területén.
Az érzelmi támogatás a sikeres gyermek titka. Ha ezt megadod neki és megérted őt, akkor a gyermeked megállíthatatlanná válik a suliban, és sok más vonatkozásban is.
Érzelmi kizsákmányolás: az elvárások labirintusa
A mérgező szülő rengeteget vár el a gyermekétől, cserébe viszont semmit sem ad neki érzelmileg. Szóval ez az elképzelhető legrosszabb win-win helyzet….
Gyakran azt várják a gyermektől, hogy lépjen túl a saját negatív viselkedésén, miközben elutasítják, hogy ők ugyanezt megtegyék saját magukkal szemben.
Nézz önmagadba az egekbe szökő elvárások helyett, és csak olyan dolgokat kérj számon a gyermekedtől, amit te is teljesíteni tudnál. Másrészt, ha a gyermeked jól teljesít az iskolában, a sportban, és teljes erőbevetéssel használja a képességeit, akkor ne felejtsd el megdicsérni, hiszen ez a további fejlődése záloga.
Felejtsd el a végtelen negativitást!
„Nem vagy elég”, „Soha semmire sem fogod vinni az életben”, „Majd meglátod, ennek a világnak semmi értelme”. Többek között ezek azok a visszatérő mondatok, amikkel egy toxikus anya rendületlenül kódolja a gyermeke személyiségébe a sötét gondolatokat. Hogy felnőttként ő is olyanná váljon, mint az anyja, és továbbadja ezt a negatív mintát, a hozzátartozó alacsony rezgésszinttel együtt.
A toxikus anya nemcsak a gyermeke sorsát, hanem a világ helyzetét is rendkívül borúlátóan szemléli. Ezt állandóan hangoztatja a gyermeknek, hogy nyakra-főre sulykolják beléjük a lehúzó szemléletet. És a gyermek máris a stressz előszobájában találja magát, amit tovább görgethet felnőttként.
Amikor a gyermeked nem lát egy pozitív jövőképet, akkor stagnálni fog, nem fejlődni. Megragad a jelenlegi állapotában. Ha rendre azt hajtogatod neki, hogy nem lesz semmire sem jó, a világ sem jó semmire, akkor ezek önbeteljesítő jóslatokká válnak a lelkében. Elveted vele egy komor, kudarccal teli jövő alappilléreit.
Törekedj inkább a motiválásra, a pozitívumok kihangsúlyozására! Csak úgy lesz belőle lelkes, vidám és pozitív ember, ha képes felülemelkedni a lehúzó helyzeteken és mindenben képes meglátni a megoldást, az előrevivő utat. Sokat segítesz, ha ezt a szemlélete erősíted a gyermekedben.
Gyenge határok az anya és a gyermek között
A mérgező anya erős túlzásokba eshet a gyermekével kapcsolatban. Mindenbe beleszólhat, ami egy önbizalomhiányos, gyenge akaratú gyermeki személyiséget hoz létre. Számos olyan helyzetben torzíthatja a gyermek szemléletét, amit a kicsi képtelen megérteni és ellenőrizni, így később nem fogja tudni, hogyan kell eligazodni az emberi kapcsolatok kaotikus labirintusában.
A helyzet állandó stresszt alakít ki a gyermekben, amiről Dr. Richard A. Friedman megállapította, hogy pusztítja a hippocampus sejtjeit.
A mérgező családi kapcsolatok szükségszerű eredménye a toxikus stressz, ami a gyermekeknél tanulási zavarokhoz és viselkedési problémákhoz vezet, károsan befolyásolva az emberek mentális és fizikai egészségét a felnőttkorban.
Anyaként el kell fogadnod, hogy nem lehetsz jelen a gyermeked életének minden pillanatában. Az egészséges fejlődéshez önállóságra, egy csipetnyi függetlenségre van szüksége, különben „anyámasszony katonája” válik belőle és képtelen lesz az önálló életre. Törvényszerű, hogy sokat foglalkozz vele és segíts neki, azonban fel kell fedeznie a saját erejét, rá kell döbbennie a sajt képességeire, a kudarcra és a győzelemre, hogy kialakuljon erős egyénisége.
Ehhez azonban az kell, hogy ne szólj bele élete minden szegmensébe. Ne tolakodj be minden terébe, mert ez komoly lázadást ébreszthet a gyermekben, és súlyos feszültségeket generál.
A felnőttkori kapcsolatok kialakításának nehézsége
A toxikus szülői viselkedésnek ez az egyik következménye. Felnőttként ezek a gyermekek a az elhagyatottság, a sértettség, a félelem és a magány érzésétől szenvednek, mert tovább viszik – mondhatni: tovább görgetik – a gyermekkorukban kapott negatív érzelmi mintákat. Ez a „mérgező örökség” okozza, hogy nehezen bíznak meg az emberekben, legyen szó szerelmekről vagy akár a barátokról is.
Légy megértő, szerető és együttérző anya, hogy gyermekednek ne kelljen a félelem légkörét átélnie, és egy szabadabb, boldogabb, nyitottabb ember válhasson belőle!
A hasonlítgatás démona
Még az egészséges és szerető családokban is gyakran megesik, hogy egy anya állandóan egymáshoz méri a gyermekeit, és megkülönböztetett bánásmódot (PDT-t, azaz Parental Diferential Treatmentet) alkalmaz velük szemben. Ez a „versenyeztetés” nem szándékos viselkedés, még akkor sem, ha drámaiak a következményei az emberi személyiség fejlődésére nézve.
Ilyen helyzetben az anya teljes összhangban van az egyik gyermekkel, míg folyamatos konfliktusban áll a másikkal. Rendszerint az előtérbe helyezés aszerint történik, hogy melyik gyermek személyisége hasonlít jobban az övéhez. Gyakran az anya azzal a gyermekkel fog rokonszenvezni a kettő közül, akinek kevesebb segítségre és pátyolgatásra van szüksége. Aki jobban „tehermentesíti”.
Ha egy anya „mérgező üzemmódra” kapcsol, akkor kedvencet választ. A favorit kiszemelése a manipulációs játék eszköze. Sajnos ez a preferálás is formálja a gyermekek egymás közötti viszonyát, könnyen feszültségeket szülhet az egyébként alapvetően jó viszonyban lévő testvérek között. Ilyenkor az anya folyamatosan bírálja a háttérbe sorolt testvért vagy testvéreket: „ne légy már annyira elszállva magadtól”. És a kevésbé kedvelt testvért állandóan a kis kedvenccel méri össze, hogy ezzel motiválja őt a fejlődésre. Miközben éppen az ellenkező hatást éri el vele, vagy azt, hogy a gyermek lázadjon az őt megalázó családi rangsorolás kasztrendszere ellen.
Még az sem menti meg a gyermeket a hasonlítgató anya ítéletei alól, ha egyke gyerek a családban. Mert mindig vannak elérhető közelségben unokatestvérek, szomszédok, akikkel kapcsolatban a mérgező anyag negatív kritikát mondhat a gyermekéről: „Miért nem hasonlítasz hozzá jobban? Miért nem lehetek rád olyan büszke, mint Lacira/Petire vagy Marcira?”
Ez hasonlítgatás a legnagyobb szülői öngólok egyike. Mindenki csak a saját mércéjével mérhető, nem lehet arra hivatkozni, hogy a szomszéd gyereke mindig csodásabb, te pedig nem vagy elég jó. Ennél kevés dolog mérgezi jobban a gyermeki lelket. Kezeld a saját helyiértékén, a saját koordináta-tengelyében a gyermeked, mert csak azon belül tud optimális teljesítményt nyújtani! Amint mások kiugró érdemeihez hasonlítod, stresszt, bizonytalanságot ültetsz el benne, ami frusztrációt okoz, és még annyira sem tud majd jól teljesíteni az adott területen, ahogyan korábban történt.
Inkább motiváld, segítsd és támogasd érzelmileg, akkor fejlődhet bármilyen területen.
A passzív-agresszív anyai viselkedés kihat a gyermeked későbbi fejlődésére
A kicsik fejlődését nagyan befolyásolja, anyaként hogyan viszonyulsz a család többi tagjához. Mert az is hatást gyakorolhat egy gyermekre, hogyan oldod meg a férjeddel/a pároddal a nézeteltéréseidet, ez is kihat a gyermek fejlődésére. Patrick T. Davies és munkatársai longitudinális vizsgálataiból kiderült, hogy a nyílt és rejtett szülők közti agresszió konfliktusokat okozott a gyermekek életében. Davies és munkatársai három generációt vizsgált: óvodásokat, másodikosokat és hetedikeseket.
A nyílt ellenségeskedés, az aktív erőszakosság megnyilvánulása lehet a tényleges fizikai agresszió, a szóbeli fenyegetés, a nonverbális harag, a passzív időhúzó agresszió. Az ilyen megpróbáltatásokon áteső gyermekek Davies kutatása szerint erős konfliktuskerülést mutattak, és kerülték a szabályokat. Másként alakult a helyzet azoknál a gyermekeknél, akik burkolt ellenségeskedést tapasztaltak az anyjuknál. Ők nem tudták kifejezni az érzelmeiket, érzelmileg reaktívvá váltak, és egyre több konfliktusba keveredtek.
A nyílt ellenségeskedésnek kitett fiatalok a hetedik osztályban erősen szorongtak, visszahúzódóak és depresszióssá váltak, ráadásul alvászavaraik lettek. A passzív szülői agressziónak kitett gyermekek nehezebben tudták szabályozni a viselkedésüket a kortársaiknál, nem tudtak rendesen odafigyelni az iskolai órákon. Másrészt erőszakossá váltak, és hajlamosak lettek a szabályok megszegésére.
Ne légy agresszív a gyermekkel, mert ő is átveszi a mintát, és ezt fogja gyakorolni az iskolában, a játszótéren felnőttként meg majd a kapcsolataiban. Vagy szorongóvá, zárkózottá, emberkerülővé teszed a jövőbeli énjét, ami szintén szörnyű forgatókönyv. Inkább ahányszor csak lehet, légy vele barátságos, bátorító és nyitott, hiszen ez vezet egy egészséges személyiségfejlődéshez.
Sose játszmázz a gyermekeddel, ne űzz passzív-agresszív stratégiát, mert ez is konfliktusokat generál a gyermek környezetében. Akkor válsz jobb anyává, ha őszinte vagy vele, és a feszültségek kirobbantása helyett mindig a békére törekszek. Ehhez persze azon kell dolgoznod, hogy minél előbb megtaláld a saját belső békéd, és ne add át a saját feszültségeidet a gyermekednek.
Az anyai gaslighting
A kifejezés egy 1938-as színdarabról kapta a nevét. A történet egy megtévesztő pszichológiai manipuláció történetéről szól: egy férj meggyőzi a feleségét arról, hogy megőrült, így tudja titokban tartani a saját bűneit. Dr. Robin Stern, a Yale Érzelmi Intelligencia Központ igazgatója, a Gasligthig Effect szerzője szerint e kifejezés azt jelenti, hogy egy kapcsolatban az egyik fél, a „gaslighter” (a bántalmazó) manipulatív módon hatalmat gyakorol a „gaslightee” (az áldozat) felett. Az a szomorú, hogy ez a bántalmazási folyamat egy anya és gyermeke között is megtörténhet.
A gyermekek életében az anyák mindig tekintélyszemélyek. Ha kijelentik, hogy valami nem történt meg, akkor nagy valószínűséggel a kicsik el is hiszik nekik, a szavuk befolyásolja a valóságészlelésüket. Ilyenkor az anya megígér valamit, aztán letagadja, mintha ez soha nem történt volna meg. Vagy tesz valami rosszat, és amikor később a gyermek rákérdez, mindent letagad.
A gasligting felmérhetetlenül káros egy olyan gyermek számára, akinek zsenge fiatalként még fejlődése kezdetén meg kell tanulnia bíznia az érzelmeiben és a gondolataiban, és fejlesztenie kell azt a képességét, hogy megértsen másokat. A gaslighting ehelyett úgy működik, akár ez lélektani machete: alaposan megnyesegeti a kisgyermek erőfeszítéseit a világ megértésére, önbizalomhiányossá teszi a gyermeket, önkételyre és önmaga vádolására ösztönzi a fejlődés és a világ megismerése helyett.
Gaslighting helyett anyaként törekedj arra, hogy erősítsd a biztonságérzetet a gyermekben. Az ősbizalom mindennek az alapja. Ha hiányzik belőle, akkor felnőttként nem fog hinni senkinek és semminek, képtelen lesz kialakítani egy szilárd hosszútávú kapcsolatot, és nem tudja kellő mélységben átéli a szerelem érzését.
Adj neki szeretetet, és biztasd olyan dolgokra, ahol határozottan felívelhet a fejlődése. Legyen szó sportról, kreatív alkotásról, festészetről vagy rajzolásról, dicsérd meg, és örülj neki, hogy fel akarja fedezni a világot, hogy otthonra akar lelni abban. Segítsd neki, hogy minél pontosabban és megbízhatóbban észlelje és kifejezze a valóságot, mert ez vezet egy erős felnőtt énállapot kialakulásához és az ősbizalom megszilárdulásához (amihez az anyával, a veled való kapcsolat a legfontosabb).
Ne gúnyold ki a gyermeked
A kontrollmániás vagy nárcisztikus vonásokkal rendelkező anya gyakran a gúny tárgyává teszi a gyermekét az egész család előtt. A megszégyenítés történhet az érzések, a gondolatok kigúnyolásával, akár megvető gesztusokkal, szemforgatással vagy kinevetéssel. Egyik rosszabb, mint a másik.. Ez nemcsak kegyetlen és sértő a gyermek személyiségre nézve, hanem felnőttként is önbizalomhiányt okozhat.
Ha anyaként fennen hangoztatod a gyermekednek, hogy „Senkit nem érdekel, mit gondolsz”, „a Véleményed teljes hülyeség”, akkor ez teljes mértékben a manipulációról szól. Gondolj bele: a gyermeki – és valamennyi személyiség – csak akkor tud egészséges ütemben fejlődni és működni, ha a kölcsönös tisztelet határozza meg az anyával való kapcsolatot.
Anyaként nem az a dolgod, hogy rombold, hanem hogy építsd a gyermeked személyiségét, önbecsülését és lelkierejét! Ha folyamatosan gúnyolod és megszégyeníted, akkor felnőttkorában egy szorongó, pánikbeteg, egészséges párkapcsolatok kialakítására képtelen felnőtt lesz. Vagy tovább viszi a negatív mintát, és mindenkit megaláz, lealacsonyít az életben, akár a saját gyermekeit is…Ezzel a viselkedéssel a családod többi nemzedékét is megmérgezi, tönkreteszi lelkileg.
Anyaként jó úton jársz, ha felemeled a gyermeked lelkét, nem pedig lenyomod. Mosolyogj rá, szeresd és nevess vele minél többet. Amikor csak lehet, beszélj neki arról, milyen fontos neked, mennyire értékes. Így nem egy háttérbe szorított, jelentéktelen lényként, hanem kincsként tekint majd magára, és később ezt más emberekkel is érzékeltetni fogja, őket is értékként látja majd.
Ne keress bűnbakot, inkább vállald fel a felelősséget!
Gary Gemmill megjegyzése szerint a bűnbak jelenléte lehetővé teszi egy csoportnak vagy családnak, hogy egészségesebbnek lássa magát, mint amilyen valójában. A bűnbakkereső anya központi elve, hogy létrehoz egy személyre szabott lázadó szerepkört, a bűnbakot, és folyamatosan hangztatja: a dolgok tökéletesek lennének, ha az adott személy nem lenne a közelében. Drámai és megrázó, ha a bűnbak szerepét az anya a gyermekére hárítja. Ez egyúttal azt jelenti, hogy az anya nem tud felelősséget vállalni a dolgokért, és mindig másokat kell hibáztatnia, hogy egészségesnek érezhesse magát.
A bűnbak stratégiával az anya élvezi az irányítást, és fényesítheti az önmagáról alkotott képet, ez a nárcisztikus és toxikus anyák első számú fegyvere.
A lényeg, hogy te ne gondolkodj ilyen keretekben! Egy családban anyaként nem bűnbakokra van szükséged, hanem arra, hogy felülemelkedj a problémákon, és lépéseket tégy a megoldás felé. Már maga a mentalitás irányának megváltoztatása segíthet. Ne folyamatosan problémákat és bűnösöket láss, hanem fordíts a nézőpontodon: koncentrálj a megoldások keresésére, és ne mások hibáztatására. Vállald fel a felelősséget, az ebből adódó hibákkal együtt, mert hosszú távon ez is szervesen hozzájárul az egészséges lelki működésedhez.
A bűnbakkeresés egyenes út ahhoz, hogy állandó háborúban állj, konfliktusban légy a gyermekeddel és családod tagjaival. Sokkal jobb, ha ehelyett a megoldásra, a konszenzusra törekedsz, és nem gerjeszted tovább a feszültségeket. Szintén nagy dolog, ha beismered, hogy valamiért te vagy a hibás (van, aki ezt sosem tudja kimondani az életben – és látjuk is a szomorú következményeit). Nőni fog a tekintélyed a családban, ha képes vagy beismerni. És így tudsz példakép lenni a gyermeked szemében, nem azzal, ha rá hárítod a saját hibád örvénylő feszültségét.
A hiba csak egy lépés a megoldás felé vezető úton.
Stonewalling: amikor egy anya átnéz a gyermekén
Senki sem szereti amikor átnéznek rajta. Mint amikor valakivel kapcsolatba szeretnél lépni, és kőfalakat emel a kommunikációddal szemben. Még felnőttként is rendkívül megalázó átélni, nemhogy egy kiszolgáltatott gyermek szerepében!
Az anya nem reagál a gyermek felvetésére és kérésére, hogy kifejezze rendkívüli megvetését a gyermeke iránt. Egy 1-7 éves gyermek számára az anya néma hallgatása egy örökkévalóságig tart, hiszen a türelem ebben az életkorban nem tartozik a már meglévő képességek közé. Ilyenkor a gyermek úgy érezheti, mintha teljességgel eltűnt volna a világból. A háttérbe húzódik, nehogy valamilyen apró-cseprő dologgal felmérgesítse a haragtól fortyogó anyát, aki csak az alkalomra vár, hogy robbanjon valamiért. Sok gyerekben pánikroham alakul ki az ilyen érzéketlen anyai távolságtartás miatt.
Nem akarsz ilyen anya lenni, ez a tendencia max elrettentő példaként jusson az eszedbe. Napi szinten dolgozz azon, hogy jobban odafigyelj a gyermekedre, legyen szó a konkrét mondatairól vagy a gesztusairól, grimaszairól és más mozgásairól, mivel a metakommunikáció többet mond ezer szónál. Az a legrosszabb forgatókönyv, ha egy maga elé kősziklát emelő anya mellett nőttél fel, és a rossz mintát tovább örökítve te is hasonlóan viselkedsz a gyermekeddel. Törd meg ezt a kártékony anyai örökséget, és viselkedje teljesen másként a gyermekeddel!
Éreztesd, amilyen gyakran ahányszor csak lehet, hogy számít a véleménye, és mindent nyugodtan mondjon el neked, amiről csak beszélni szeretne.
Öleled meg annyiszor, ahányszor csak tudod! Fejezd ki felé az önzetlen, mindent elfogadó szereteted! Nézz a szemébe, nevess rá, hogy tudja, figyelsz rá. Ezzel ráerősítesz arra, hogy jelenvalónak és hatékonynak érezhesse magát. Így sosem fogja azt gondolni, hogy átnézel rajta, és nem törődsz vele.
Így birkózz meg a toxikus anya mintáival!
Nap mint nap tehetsz annak érdekében, hogy egészségesebb módon kezeld a gondolataidat, az önmagadról alkotott képet, és feldolgozd a toxikus helyzetben kialakult érzelmeidet. Mi a teendő?
Állíts fel határokat, és ragaszkodj hozzájuk! Akkor is, ha heti vagy havi 1-2 alkalommal beszélsz a szüleiddel, és akkor is, ha valamiért egy fedél alatt élsz velük. Ez különösen fontos lépés a felnőttkori életedben. Mindig tisztázd az édesanyáddal, hogy ha ezeket a határokat nem tartja tiszteletben, akkor kevesebbet fogsz vele beszélni, vagy kevesebb időt töltesz vele. Nem jó, ha az édesanyád felnőtt korodban miden apró-cseprő dologgal felhív téged. Beszéld meg vele, hogy hetente ne jelentkezzen minden nap, mert neked is van egy intim szférád, és nem jöhet el csak úgy, meghívás nélkül az otthonodba. Légy asszertív: határozott, ugyanakkor kedves, amikor elmagyarázod neki, hogy vannak bizonyos határok a kettőtök kapcsolatban, és nem lehet mindent megtenni veled.
Mozogj napi szinten és figyelj az étkezésedre. Meditálj többet, mert a kiegyensúlyozott testi- és lelkiállapot segít abban, hogy könnyebben kapcsolódj az édesanyádhoz. Mindez segít a korábbi feszültségek elsimításában.
Találj minél több módot az érzelmeid kifejezésére. Ez lehet sport, valamilyen testmozgás vagy akár a művészi önkifejezés formája. Legyen valamilyen mód az eszköztáradban, hogy felszabadíthasd a benned elnyomott érzelmeidet!
Gyakorold az igényeid kinyilvánítását. Mert csak úgy lesznek egészséges kapcsolataid másokkal, ha hangot adsz a szükségleteidnek, és elmondod, mit érzel. Ez abban is segít, hogy ne kérj állandóan visszaigazolást és jóváhagyást másoktól.
