Egyre hosszabbak a nappalok, és az izzasztó hőségében ideje nyitnod a többi ember felé. Ha egyedül vagy, most végre kimozdulhatsz a négy fal közül. Menj közösségbe, szerezz új barátokat és ismerősöket! Ismerkedj, mert ez igen jót tesz a személyiségednek, és talán még a nagy Ő-vel is találkozhatsz a nyári forgatagban – egy zenei fesztiválon, a strandon vagy valamelyik fergeteges bulin!
Ugyanis a magány az egyik legkártékonyabb állapot, amelybe kerülhetsz! Rendkívül rossz hatással van a vérnyomásodra, a szívműködésedre, az agyadra…Miközben stresszhormonok tömege árasztja el a véred, és nem tudsz úgy gondolkodni, „működni”, mint a normális állapotban!
Kevés szomorúbb és gyötrőbb érzés létezik a magánynál..Mindig jól jön egy segítő kéz a bajban, egy társ, akinek elmesélheted, milyen kihívásokkal kellett megküzdened aznap. És milyen jó, amikor megölel valaki…Virginia Satir amerikai pszichológus kutatásai szerint egy nap 4 ölelés kell a túléléshez, a puszta fennmaradáshoz. 8 a szinten tartáshoz, az egészség, a kiegyensúlyozottság pedig 12 öleléssel kezdődik! Szomorú belegondolni, hogy mindebből kimaradnak a magányosan élők..
A magány iszonyú hatást gyakorol az emberi agyra, a személyiséged egészére…Bemutatjuk, milyen sötét folyamatokat indít be az emberben, és miért érdemes a nyár napsütésével neked is az ismerkedésre, a jókedvre hangolnod magad – a magány mélabúja helyett!
Szóval összegyűjtöttük neked a legfontosabb szempontokat, amiért ideje száműznöd az életedből a magányt és annak rettentő káros életmódbeli, egészségrontó hatásait. Itt a nyár, és keresve sem találhatnál jobb időszakot arra, hogy barátokat szerezz, és átéld egy új szerelem izzó szenvedélyét!
Miket művel veled a magány?
Az emberi kapcsolatok – legyen szó barátságról vagy szerelemről – nagyon hasonlítanak az evéshez. Égetően fontos szükségünk van rájuk a túléléshez, nélkülük bizony megszámláltatnak a napjaink! A pszichológusok jelentős része úgy látja, hogy az ember mindenképp egy csoport tagjának szereti érezni magát. Tehát létfontosságú, hogy beilleszkedjünk valahová. Mert az ember társas lény, és enélkül a legfontosabb szükségleteid egyike csorbát szenved…Akkor „működsz” a legjobban, ha a társas igényed kiteljesedhet az életben. Ezáltal sokkal motiváltabb vagy, és jobban meg tudsz felelni az élet eléd gördített kihívásainak.
Egyre több a tudományos bizonyíték arra, hogy ha nem elégíted ki a társas szükségleteidet, és magányos maradsz, akkor mentálisan és fizikailag is szétesel. Mert a tartós egyedüllét, a barátok és a szerelem hiánya kihat az emberi agyra és a testre. Eleve nagyobb mennyiségű stresszhormon árasztja el a tested, ha sokáig egyedül vagy. A társadalmi kapcsolatok hiánya és az ebből fakadó stressz nyomása súlyosan károsítja az egészséged: szűkíti az artériákat, magas vérnyomáshoz vezet, és bizony még a tanulást, a memóriád dinamikáját is aláássa!
Kényelmetlenség érzése és szorongás. Ezt érezheted, ha kevés a közeli barát körülötted és nincs sok társas kapcsolatod, vagy párod. Ilyenkor sokan szomorú ürességet éreznek, és már-már sóvárognak arra, hogy kapcsolatba lépjenek másokkal.
Ezek az érzések megbolygatják az érzelmi egyensúlyod, és súlyos szorongást is okozhatnak.
Persze a magány az élet velejárója; vannak olyan helyzetek, amikor egyszerűen nem tudod kiiktatni az életedből. Ilyen lehet, amikor egy baráttal vagy a szerelmeddel való szakítás után érezhetsz, vagy amikor egy teljesen új helyre költözöl. A krónikus, gyötrő magány azonban teljesen különbözik ettől az érzéstől.
A kisgyermekeknél ez számtalan problémához vezet. A legtöbb iskolai lemorzsolódás mögött a társas kapcsolatok hiánya áll. És a gyerek könnyen rákerülhet egy lefelé vivő pályára, így az osztályközösségen belül kiközösítik. Vagyis a magány olyan traumatikus élethelyzeteket generálhat, amelyek a későbbiekben akár a bűnözést vagy más antiszociális viselkedésformákat válthatnak ki egy emberből. Felnőtteknél a magányból ered a legtöbb depresszió- és alkoholprobléma is.
A magány az egészségünk egyik legnagyobb ellensége?
John Cacioppo, a Chicago University pszichológusa alaposan tanulmányozta a magányt és annak hatásait. Arra jutott, hogy mind a fiatalok, mind azt idősebbek körében a magány növeli az öngyilkosság kockázatát. Kutatásából kiderült, hogy a magányos személyek rendszerint magasabb stressz szintről számolnak be. Még akkor is, ha ugyanazoknak a stresszhatásoknak van kitéve, mint a nem magányos emberek, és még akkor is, ha pihennek.
A kapcsolatok védik az ember idegrendszerét a stressztől, azonban a magányos embereknél nincs meg ez a védőháló. Ezért sokkal hatványozottabb mértékű stresszt élnek meg a hétköznapokban.
A magány megemeli a stresszhormonok termelési szintjét és a vérnyomást. Aláássa a keringési rendszer normális működését, ezért a szívizmod a kelleténél keményebben dolgozik, és az ereket károsítja a véráramlás turbulenciája, felfokozott tempója.
És akkor ott van még az alvás…A stressz merényleteket követ el az alvásminőséged ellen. Ezáltal a stresszel „megmerényelt” alvás kevésbé pihentető fizikailag és mentálisan, mint amilyen alapjáraton lenne. Ez azt jelenti, hogy stresszes állapotban a kelleténél többet ébredsz fel, és kevesebb időt töltesz az ágyban tényleges alvással, mint a nem magányos emberek, akiknek az életét nem mérgezi az egyedüllét miatti stressz.
Összességében tehát Cacioppo megállapította, hogy a magány számos lassan kibontakozó kórélettani folyamatot indít be az emberi test egészében. Hamarabb öregíti a teste, amely könnyebben „elhasználódik” a magány okozta stressz miatt.
Nincs mese, az embert társas lénynek született, és súlyos, mondhatni életveszélyes következményei vannak, ha nem kapunk eleget a társas interakciókból. Elmondhatjuk, hogy a másokhoz való kapcsolódás, a barátság és a szerelem kulcsfontosságú az egészséged szempontjából!
Az emberi agyat nem magányra tervezték
Julianne Holt-Lunstad, a Brigham Young University pszichológia és idegtudomány professzora szerint az egész emberi történelem erről szólt: mindig másra kellett hagyatkoznunk a túlélésünk érdekében, legyen szó akár a fizikai fenyegetésről, akár a közösségi érzés felemelő élményéről! Ebből következik, hogy az évezredek során az emberi agy alkalmazkodott a társadalmi kapcsolódáshoz, és akkor működik jól, hatékonyan, ha az ember nem egyedül él, hanem valamilyen közösségben. Az idők során az egyes embernek alkalmazkodnia kellett egy közösséghez, hogy nagyobb biztonságban érezhesse magát. És átélje, hogy nincs egyedül, számíthat másokra…
Mit csinál az agyad, amikor magányos vagy? Dr. Holt-Lunstad szerint ilyenkor szüntelenül éber állapotban van. Folyamatosan fenyegetve érzi magát, ami megzavarja a gondolkodási és észlelési folyamatok nyugalmát.
Valójában négy nagy módon zavarja a magány az agyműködést – az egyik hajmeresztőbb, mint a másik…
A magány olyan erős vágyat válthat ki a másik iránt, mint az éhség és a szomjúság
A kutatások szerint a magány hasonló neurológiai reakciókat vált ki az agyban, mint amikor éhesek vagyunk, és enni akarunk. A Nature Neuroscience egyik számában a neurológusok 40 teljesen egészséges résztvevőt 10 hosszú órára elszigeteltek, és ugyanennyi időn át koplalniuk kellett. A 10 órás kísérleti szakasz alatt a tudósok funkcionális mágneses rezonancia képalkotást (fMRI) alkalmaztak az agyi aktivitás mérésére.
Livia Tomova megállapította, hogy az ételre néző éhező személy és az elszigetelt lelkiállapotban lévő magányos ember ugyanazokat az idegrendszeri jeleket produkálja.
Más tanulmányok szerint amikor magányosnak és elutasítottnak érezzük magunkat, akkor a bizonytalansághoz és a stressz érzéseihez köthető agyi régiók világítanak. Ami élénken jelzi, mennyire fontos visszatérnünk a társas kapcsolatokhoz!
Mi a kutatás tanulsága? Az, hogy a magány egy rendkívül kedvezőtlen és feszültséget generáló állapot. Jelzés, hogy komoly hiányt szenvedünk, társaságra sóvárgunk, és ennek érdekében ideje a tettek mezejére lépnünk! Nyitni az új emberek felé.
A magány ellenségesebbé és pesszimistábbá tesz minket
Ilyenkor valószínűbb, hogy egy adott helyzetben a negatívumokra koncentrálunk. A kutatók fMRI elemzései szerint az agy ilyenkor tényleg inkább a negatív ingerekre aktiválódik, mint a pozitív kiváltó okokra. Ez egy önfenntartó válasz a szervezet részéről. Mivel a magányos emberekre a legtöbbször senki sem vigyáz, túlságosan éberré válnak a lehetséges fenyegetésekkel szemben.
A Psychology and Aging folyóirat 2020 márciusi tanulmánya szerint a magányos emberek hajlamosak arra, hogy szeretteiket bántsák vagy a helyzetekre cinikus ellenségeskedéssel reagáljanak. A 7500 idősebb felnőttön végzett kutatás feltárta, hogy a magányos embereknél az ellenségeskedés is egy védekezési mechanizmus. A hosszú ideig egyedül élő emberek azért alkalmazzák a szeretteikkel és sokszor a világgal szemben, mert félnek a további elutasítástól. A viselkedésük épp ellentétes azzal, amit szeretnénk: társaságra vágynak, ám ezzel a hozzáállással még messzebbre űzik maguktól az embereket.
A pszichológusok az ilyen ellenséges viselkedést „önmagát erősítő huroknak” nevezi: a magányos emberek kritizálják a lehetséges barátaikat, a környezetüket, és ezzel még jobban elszigetelődnek másoktól.
A magányosság érzése miatt kevésbé bízunk meg másokban
A régóta egyedül élők a körülöttük lévőkre potenciális fenyegetésként tekintenek, és ez a bizalmi tőke megvonásához vezethet. Az Advances Science 2021 novemberében 42 tartós magányban élő embert vizsgált, valamint egy olyan kontrollcsoportot, akik nem magányosak.
Az egyik feladathoz a résztvevők képzeletbeli pénzt kaptak. Megkérdezték őket, hogy meg szeretnék-e tartani az egészet, vagy inkább megosztanák azt a többi résztvevővel. A belső szabály szerint a pénz értéke megháromszorozódott volna a megosztással, és az a személy, akivel megosztották az összeget, visszaadná a pénz egy részét. Vagyis matematikailag a résztvevők több pénzt kereshettek a kísérletben – de csak abban az esetben, ha megbíznak a többi játékosban.
Az eddigiek alapján sejtheted, mi történt. A tartós magányban élők kevesebbet osztottak meg másokkal, mint akik családban éltek, vagy közösségben. Az fMRI vizsgálatok pedig rámutattak arra, hogy a magányosok bizalom kialakulásához kapcsolódó területei igencsak alacsony aktivitást mutattak. Ez az amygdala, vagyis az érezelemfeldolgozó központ: lényegesen kisebb volt, mint a közösségi kapcsolatokkal rendelkező embereknél.
És akkor ott van még az oxitocin. A másokhoz való kötődésben kulcsszerepet játszó hormon. A kutatás résztvevőinél ezt is mérték, és megállapították, hogy a közösségi emberek hangulata pozitív tartományban emelkedett a beszélgetés során, míg a magányos természetűeké nem. Ők nem bíztak senkiben, és lényegesen kevesebb oxitocint termeltek, mint a kontrollcsoport tagjai.
Valójában ez a magány egyik legaggasztóbb jele: paranoiás és kételkedő leszel olyan emberekkel szemben, akiket még nem is ismersz. Úgy érzed, csak nehézségeket fognak okozni. Ez annak a jele, hogy a kelleténél több időt töltöttél egyedül.
A magány hozzájárulhat a kognitív hanyatlásodhoz
Közösségbe kell mennünk! Muszáj szocializálódnunk, hogy az agyunkat gerjesztettségben, egyfajta stimulációban tartsunk. Tomova szerint a társadalmi kapcsolatok kialakítása már önmagában egyfajta jutalom a „társas állatok” számára. A szocializáció aktiválja a jutalomközpontot az agyban, mert már önmagában is egy élvezetes cselekedetről van szó.
A New England Journal of Medicine 2019-es tanulmányában átlag feletti magányossággal küzdő embereket vizsgáltak. 9 sarki expedíción résztvevő embert követtek nyomon, akik 14 hónapig magányosan éltek az Antarktiszon. A kutatók döbbenetes eredményre figyeltek fel: a csapat tagjainak egyik agyterülete, a gyrus fogazata nagyjából 7%-ot zsugorodott…Ez a felelős azért, hogy információt tápláljon a hyppocampusba, és segítse a memóriát, a tanulási folyamatokat. Ugyanakkor csökkent bennük a stressz szabályozásában és a memóriában szerepet jártszó agyi eredetű neurotróf faktor, a gyrus fogazat térfogatának csökkenésével arányosan. Vagyis a magányos sarkkutatók elzártságuk miatt igen rosszul szerepeltek a memória- és térbeli feldolgozási teszteken.
A történetnek van egy vészjósló üzenet a magányról. Minél többet vagy egyedül, minél kevésbé nyitsz a többi ember felé, annál jobban – az átlag feletti mértékben – csökkennek a kognitív funkcióid, vagyis lassul a tanulási folyamatod, az észlelésed, az információ megértése. Miközben a stressz szabályozást sem tudod úgy megoldani, mint egy egészséges ember.
Már csak amiatt is érdemes minél többször közösségbe menni és ismerkedni, mert a kutatások nyomán elmondható, hogy a mentális egészséged múlik rajta!
Hogyan törj ki a magányból, és nyiss a többi ember felé?
Tomova szerint a másokkal való kapcsolat, a magányból való kilépés már önmagában is jutalmazó funkcióval bír az ember számára. Egy másik emberrel való kapcsolatfelvétel aktiválja a jutalmazási központot az agyban. Ez egy olyan kapcsolódás, amelynek célja nem más célok elérése, hanem valójában már egy önmagában élvezetet okozó cselekedet.
Először persze kicsiben kell kezdened, hiszen az ezer mérföldes utazás is egyetlen lépéssel kezdődik!
Indíts minden napot egy 5 perces hála gyakorlattal. Szánj erre időt, mert ezáltal jobban értékelhetsz, megbecsülhetsz egy számodra fontos dolgot. Legyen szó a macskádról, egy nyári allergiamentes napról vagy arról, hogy egyáltalán élsz, és nekivághatsz egy új nap küzdelmeinek…Mindenért légy hálás! Minél hálateltebb a szíved, annál pozitívabb állapotba kerülsz a nap folyamán. Nem érzel majd annyi neheztelését és haragot, amely a magányos, elszigetelt lélektani állapot kialakulását eredményezi. Inkább rugalmasabbá, vidámabbá és elégedettebbé válsz, jobbak lesznek a megküzdési képességeid. A kutatások szerint a hála érzése enyhíti a szorongást, a depressziót és a stresszt, javítja a társadalmi kötelékeket.
Még hatékonyabban veszed fel a küzdelmet, a „kesztyűt” a magány ellen, ha napi szinten kitalálsz magadnak egy jó kis endorfintermelő testmozgást. Ugyanis a mozgás csökkenti a stresszt, és javítja a hangulatod. Még jobb, ha nem egyedül szobabiciklizel vagy jógázol, hanem elmész egy konditerembe. Vagy csatlakozol egy remek közösséghez, mert lehet, hogy teljesen új barátaid lesznek egy ilyen inspiráló közegben.
Mindegy, hogy bokszról, kardio mozgásokról, táncról vagy súlyemelésről van szó…A fizikai aktivitásról kimutatták, hogy remekül csökkenti a magányérzetet.
Még jobb, ha egy kis mindfulness alapú meditációval élesíted a tudatosságod, mert ez is kirobbant az elszigeteltség miatti szomorúságból és szorongásból. Kipróbálhatsz akár egy irányított meditációt is, amely konkrétan a magány enyhítésére szolgál.
Olvass többet! Gazdagítja a fogékonyságodat, nyit a világ felé, és alaposan felpezsdíti a képzelőerődet. Innentől nem a magányra fogsz fókuszálni! Az olvasás új ötletek megfogalmazásához, kreatív inspirációhoz vezethet. Ügyesen fejleszti az empátiát, mások megértésének képességét, és így könnyebben tudsz majd nyitni az új emberek felé. Még ütősebb a stratégiád, ha belépsz egy könyvklubba, ahol másokkal is megbeszélheted az olvasmány élményeidet, és kapcsolódhatsz egy kulturális közösséghez, ha nyitott vagy az ilyen tapasztalatokra.
Tölts több időt a természetben! A kognitív idegtudomány eredményei rávilágítottak arra tényre, mekkora hatással van ránk a közvetlen környezetünk, ahol sok időt töltünk. Ez a környezet növelheti vagy csökkentheti a személyes stressz-értéked, kihat az egészségedre és a jóllétedre. A természetközelség az elemzések szerint jobb hangulatot ad neked, akkor is, ha rengeteg időt töltesz egyedül. És ez akkor is igaz, ha nem jársz gyakran az erdőbe, hanem a természet hatása csak kicsiben érvényesül nálad! Egy egyszerű növény vagy virág felbukkanása a szobádban szintén hatékonyan lefaragja a stresszt, könnyebben kilábalhatsz a szomorú egyedüllét állapotából egy szép virág közelségében.
Tanulj új nyelvet! Elsajátítása összekapcsol téged más kultúrákkal, és teljesen friss utakra tereli a gondolkodásodat. Mentális mozgékonyság, gyorsabb gondolkodás lesz a jutalmad, és megint csak nyitsz korábban nem ismert emberek felé! Csökkenni fog a másokkal szembeni ellenállóképességed, automatikusan nő az önbecsülésed, és lassanként minden jobbá válik.
