Amint szülővé válik az ember, megszűnik az önállóságod és a függetlenséged, mert minden erőd és időd a gyermekednek szenteled majd, amíg el nem éli a „mágikus” 18 éves kort, és rálép az önállóság útjára. A gyermeknevelés „embert- és anyát próbáló” műfaj, akár egy 3 éves csöppségről, akár egy lázadó tinédzserről beszélünk.
Igazán jó anya viszont csak akkor leszel, ha mindig azt teszed, ami a legjobb a gyermekednek, miközben magadat is képes vagy előtérbe helyezni. Tudom, elég ellentmondásos kijelentés, de ebben a dinamikában tudsz jobb anyává válni.
A következő megközelítésekkel jobb anyává válhatsz, és megtalálod az arany középutat a gyermeked és a saját személyiséged fókusza között!
Légy játékos anya!
Anyának lenni egy örök mókuskerék: mosás, főzés, takarítás, és akkor ott vannak még a gyermekeid, meg a férjed (vagy a párod). Ezek a tevékenység lassan de biztosan felőrlik a lelki nyugalmad, a családi meghittséget, mert a különböző területek hajlamosak veszedelmesen összefolyni. Egyszerre kell ellátni a házimunkákat, miközben ott nyüzsögnek körülötted a gyermekek, a maguk ezernyi kérdésével…És ebből fakad a mindennapi stressz, mert nem tudsz egyszerre megfelelni az anya, a háziasszony, a feleség szerepkörének – egyik terület a másik kárára megy.
Mint az élet oly sok vonatkozásában, itt is szabj határokat! Létfontosságú, hogy napi kétszer szakadj el az „égetően fontos”, „azonnal teljesítendő” napi feladataidtól, és függetlenítsd a lényed az otthoni közeg zavaró tényezőitől. Mert nem egy minden ház körüli feladat ellátására beállított anya vagy, hanem a természetedtől fogva „homo ludens”, egy játékos ember! Ha a gyermekeid ezt az oldalt kapják belőled, nem csak a folyamatosan pörgő, néha feszült anyát, akkor ez a kapcsolatokra is pozitív irányban nyomja ré a bélyegét.
Napi kétszer 15 percre (vagy akár többre) vonatkoztass el a veszettül pörgő feladatok sokaságától, és játssz, nevess a gyermekeiddel! Mert sajnos manapság, a technológia előtörésével ott tartunk, hogy rengeteg családban a gyermek tabletezik, a tévé előtt ülve egész nap meséket néz, az anyuka meg megállás nélkül házimunkákat végez, vagy otthonról dolgozik. És kimarad a családok életéből a játék, az önfeledten végzett közös nevetés, ami a közös élet – és az egészséges lelki működés – szíve. Ami a legrosszabb: míg te rendületlenül feladataidat végzed, a gyermek egyedül játszik…Miközben tudjuk, hogy szociális lények vagyunk, és szomjazzuk a jó társaságot, a nevetést és a figyelmet. A gyermek lelke sérülni fog, ha nem játszol és nevetsz vele napi szinten. Ez a jó anyává válás titka. Ehhez viszont vissza kell nyerni a régi játékos lényed!
Imádni fogják a játékos anyát! Minél többet tudsz nekik adni magadból, annál jobban hozzájárulsz ahhoz, hogy érzelmileg egészséges felnőttek váljanak belőlük a jövőben.
Hallgasd meg gyermeked!
Anyaként ez az egyik legfontosabb dolog, amit érte tehetsz. A kicsinek éreznie kell, hogy látod és hallod, egyúttal megérted őt. Ezzel hozzájárulsz a jövőbeli függetlenség, önbizalom és önbecsülése kialakulásához. Mert így megértettnek, jelenlévőnek érezhetik magukat.
Már csak azért is szuper lépés ez, mert ha tényleg figyelsz rájuk, kiderül pár érdekes dolog. A gyerekek ugyanis szórakoztatóak, éleslátóak, kíváncsiak és lenyűgöző lények. Ráadásul rájuk figyelve rengeteget tanulhatsz és fejlődhetsz!
Dicsérd többet a gyermeked, helyezd előtérbe a pozitívumokat
Manapság fájóan gyakori, hogy rengetegen negatívak, és szüntelenül panaszkodnak.
Mennyivel jobb érzés lelkesnek és hálásnak lenni! Bár ez sem egy alapértelmezett állapot az anyaság esetében; dolgozni kell rajta a kihívásokkal teli mindennapokban. Vannak olyan családok, ahol egy háladobozt tesznek az asztalra, mellette papírral és tollal. A családtagok megállnak mellette, és leírnak pár dolgot, amikért hálásak egymással vagy az életükkel kapcsolatban. Felemelő érzés olvasni ezeket a sorokat, mert mindig mosolyt varázsok az arcukra, jóleső szeretethullámokkal tölti el a lelküket…
Szintén ragyogó ötlet, ha időnként elmeséled a gyermekednek, minek örülték aznap a legjobban, mennyire szereted őket. Az apróságok is számítanak. Mert kis infómorzsákat is elmondhatsz nekik a pozitív anya szerepében: „Észrevettem, hogy segítettél az öcsédnek reggel megtalálni a cipőjét, amikor már késésben volt. Ez nagyon kedves volt tőled!”
Minél többet dicséred őket, annál magabiztosabbak és kiegyensúlyozottabbak lesznek, egészségesebb lelkivilággal. Ha állandóan letolod a kicsiket és kiabálsz velük, akkor lehet, hogy jobban betartják a rendet, és hallgatnak rád, azonban hiányozni fog belőlük az a derűlátó szemlélet, amely óriási kincs és hajtóerő lehet számukra az élet nehéz helyzeteiben.
Gondolj magadra is a gyermekek mellett
Törvényszerű, hogy anyaként mindenki szükségleteid a sajátod elé helyezed. Emiatt viszont elhanyagolod magad, rossz kedved lesz, és ettől végül az egész család szenved.
Manapság már kissé klisésnek hangzik az énidő kifejezés, azonban tagadhatatlanul fontos ahhoz, hogy kiegyensúlyozott anya és nő légy.
Legyen prioritás az, hogy a gyermeked és a férjed mellett saját magadra is időt fordítasz, mert a kicsik fogják a legjobban élvezni, hogy az érzelmi „akkumulátorod” feltöltése után egy kiteljesedett, mosolygósabb anyuka tér vissza hozzájuk.
Fontold meg más anyukák tanácsát!
Nem szégyen tanácsot kérni, legyen szó a barátnőidről, az édesanyádról, vagy akár az anyósodról. Mert a kor gyakran rengeteg tapasztalatot és bölcsességet rejt magában – lehet, hogy épp ez fogja megoldani a legnehezebb élethelyzetedet! Nem baj, ha nem kapsz választ valamennyi felvetésedre, azonban biztosan találsz majd hasznosítható infókat.
A legjobb anyukák pontosan tudják, hogy nem tökéletesek. Mégis mernek segítséget kérni, mert tudják, hogy csak ezzel fejlődhetnek!
Egyáltalán nem ciki kérdezni egy idősebb nőtől az anyaság kihívásairól. Lehet, hogy ez teljesen új, kellemesebb szintre helyezi az anyósoddal vagy az édesanyáddal való kapcsolatod, és sokkal közelebb kerültök egymáshoz.
És te is érezni fogod, hogy támogató, segítőkész emberek vesznek körül, akiknek a tudására, bölcsességére támaszkodhatsz.
Szex, pénz és a többi…Beszélj a gyermeknek a komoly dolgokról.
Sok családban kőkemény tabutémának számít a pénz és a szex. Azonban lényeges, hogy te merj beszélni a gyerekeknek ezekről. Mert később óriási szégyen lesz számukra, a mikor az osztálytársaik és a barátaik kinevetik őket. Amikor kiderül, hogy halvány fogalmuk sincs az élet nagy kérdéseiről…
Minél korábban esik szó ezekről a feszengős témákról, annál jobb! A 14 évesek már grimaszolnak és nyafogva zavarba jönnek ezektől, egy 8 éves gyerek viszont már fogékony és nyitott lesz mindenre, amit felhozol a számár rejtelmes felnőtt kérdésekről. A szexhez hasonlóan a pénz szintén kulcsfontosságú, ezért már kiskoruktól kezdve érteniük kell a szerepét. Átlátni, hogyan tűzzenek ki célokat a pénzkereséssel, miként legyenek megfontoltak a takarékoskodásban, mert csak így alakulhat ki a pénztudatuk.
Még ennél is fontosabb az életben a szerelem megtalálása, a romantika, és az is, hogy miről szól a szex: ennek megismerését nem lehet elég korán kezdeni! Nyilván annak a fontosságát szintén hangsúlyozni kell, hogy az igazi megtalálása milyen embert próbáló kihívás, és mennyire fontos az érzelmek szerepe – az ehhez szükséges életkor eléréséről nem is beszélve!
Teremts követhető rutint
A családi élet színesebbé, gazdagabbá válik, ha kialakítod a saját kis hagyományaidat, amibe a férjed és a gyermekeid is bekapcsolódhatnak.
A hangsúly a rendszerességen van: alakíts ki egy követhető napi rutint a reggeli, ebéd, vacsora egymásra következésében, ahogyan a lefekvésben is. És ezt tehetik izgalmasabbá az olyan különleges alkalmak, mint a családi játékest, vagy a közös főzés, esetleg egy emlékezés party, ha a gyerekek kimagaslóan jó eredményt ért el valamelyik fontos tantárgyból.
Légy magabiztos!
A képlet egyszerű, és tiszta matematika: az önmagukban nem bízó, kétségekkel teli szülőknek bizonytalan gyermekei lesznek. A magabiztos szülőknek meg határozott gyermekei.
Ha rendszeresen örvénylenek benned a kételyek, soha ne beszélj erről a gyermekeidnek. És próbálj úgy élni, hogy ne látsszanak rajtad ezek a bizonytalanságok, tartsd magadban aggasztó kérdőjeleket! Ha állandóan negatív, önbecsmérlő kijelentéseket teszel a külsődre, akkor idővel a gyermekeidre átragad ez a stílus: ők is ezt fogják tenni magukkal, és hozzád hasonlóan rövidesen ők is elégedetlenek lesznek…
Mutasd nekik inkább a jobbik éned. És bátorítsd őket mindennap, hogy boldog, kiválóan alkalmazkodó felnőtté válhassanak.
Felejtsd el a multitaskingot!
Az anyukák többség már-már szuperképességnek tartja, hogy egyszerre számtalan feladat ellátására képesek. A multitaskingnál azonban kevés dolog rombolja jobban a figyelmet, ez a nagy megosztottság az egészséges koncentrációd rovására megy! Mert képtelenség, hogy ugyanolyan eredményességgel tudj vasalni, főzni és mosni, a gyerekekkel játszani, vagy a férjed kéréseire figyelni. Ez egyszerűen kivitelezhetetlen, és az egészséged megsínyli: nem tudsz mindegyik oldalba ugyanannyi erőt fektetni, és valamelyik terület sérülni fog.
Kimerítő, és egy idő után úgy érezheted, semmit sem csinálsz igazán jól, csak elfecsérled az erőd. Jobban jársz, ha blokkokat alakítasz ki, és mindig egy bizonyos időintervallumot fordítasz egy tevékenységre.
Ha pedig végre játszol a gyerekekkel, akkor csak rájuk koncentrálj. Légy jelen a pillanat élményében, és élvezd azt a felbecsülhetetlen értékű időt, amit a gyermekeiddel tölthetsz!
Építsd be a mindennapjaidba a mozgást!
Mert senkire sem tudsz vigyázni, ha nem vigyázol első helyen saját magadra!
Erőre és végtelen energiára lesz szükséged, hogy minden fronton helytállj, és jobb anya legyen belőled. A kulcsszó a friss levegő és a mozgás.
Egy kellemes séta is megteszi a legjobb barátoddal, egy kis futással magasabb tempóra kapcsolhatsz. Ha a családod is segít, akkor időnként egy konditermet is felkereshetsz, mert jót fog tenni az állóképességednek, a lelki békédnek. Idővel észreveszed majd, hogy a mozgással egyre kevésbé leszel dühös, elillan a harag és a csalódottság. A mozgás élettani hatása által endorfinok kergetőznek majd a testedben, és visszatér az életedbe a jókedv, amit a gyermekeid is érezni fognak.
Ne nyomkodd állandóan a telefonod!
Rettentő lehangoló látvány, amikor azt látom, hogy anyák tömegi ülnek a parkban, és amíg a gyerek a játszótéren szórakozik, a telefonjukat nyomkodják. Élvezve azt a pár kósza pillanatot, amíg végigböngészhetik a közösségi oldalakat…Már akinek ez egyáltalán élmény. Az anyuka löki a hintában nevető gyermekét, és közben a telefonját nyomkodja…
Olyan könnyű menthetetlenül beleragadni a technológiai világba, hogy egyre többen válnak a foglyaivá. Ez tévút. A gyermekednek olyan anyukára van szüksége, aki jelen van a pillanatban, és rá figyel, nem arra, hogy ki hol nyaralt a Facebookon, és milyen fürdőruhában pompázik az Instagramon (más kérdés, hogy ezek az oldalak milyen önértékelési zavarokat és koncentrációs feszültséget ébresztenek az emberben).
Másrészt a szülői példa ragadós: ha a gyermeked folyton azt látja, hogy te nem tudsz elszakadni a telefonodtól, akkor ő is ugyanezt csinálja majd, és megalapozod a felnőttkori „kütyüfüggőségét”. Ahelyett, hogy elolvasna egy klassz könyvet, kimenne a természetbe vagy másokkal barátkozna. Nonstop egy mobiltelefont fog nyomkodni, ennyi lesz a világgal való kapcsolattartása..Nem akarhatsz neki egy ilyen sokkoló, technikafüggő jövőt.
A gyermeked és te is jobban szórakoztok majd a játszótéren, az élet valamennyi helyzetében, ha egymásra figyeltek, amikor együtt vagytok. Csak így mutathatod meg a kicsiknek, mennyire szeretsz velük lenni.
Szentelj időt a partnerednek!
Mindig minden körülmények között a gyermekeknek kell első helyen állniuk. Számos anyukánál ez a szülői törvénykönyv első cikkelye. Biztos, hogy igaz? Ha csak ezt követed, mi lesz veled, és a szerelmeddel, a férjeddel vagy a pároddal? Hogyan fogja érezni magát, ha teljesen elhalványul a szerepe a korábbi évekhez képest, mert te minden időd és energiád a gyermekekbe fekteted?
Ha nem tudsz időt szánni a párodra, akkor a kapcsolat kisiklik. Ezért történik annyi félrelépés és szakítás, válás a gyermek megjelenése utáni években. Dolgoznod kell azon, hogy ne csak anyuka, hanem boldog feleség is lehess egy házasságban. Mert egy kapcsolatban a lehető legjobb önmagad kell hoznod, különben a régi egyensúly felborul, és a szerelemek vége, valamelyik fél szükségszerűen szenvedni fog. Egy jó kapcsolat feltölt, és új energiákkal vághatsz bele a gyermeknevelés, az anyaság küzdelmeibe. Ha azonban a férjeddel való kapcsolódás lelomboz és elkedvetlenít, akkor ez kihat a kicsikkel való bánásmódra, hiszen az állandó feszültség izzása mérgezi majd a lelked, a viselkedésed.
A család alapja az, hogy anya és apa boldogok, mert a gyerekek is csak így tudnak egyensúlyban élni.
Ne címkézz!
A legjobb barátnőd 8 hónapos fia megállás nélkül bömböl, míg a te lányod 9 hónaposan meg se mukkan. Beindul az a fránya összehasonlítási ciklus..Talán valami baj lehet a kislányoddal? Soha nem rossz ötlet, ha kérdéseket teszel fel a gyermekorvosodnak, bár elég drága megoldás minden ilyen apró-cseprő dologért orvoshoz vinni a gyermeked.
Egy biztos: nem tehetsz egyenlőségjelet a fejlődési mérföldkövek és a fejlődési határidők közé, mert minden gyermeknek más a tempója, az „ütemterve” ezen a területen. A kicsik esetében az egyikük képességkészlete gyorsabban kanyarodik rá a fejlődés szupersztrádájára, míg a másiké lassabban. Ez rendkívül egyéni dolog, és nem címkézheted, hogy valaki jobb, ügyesebb egy területen, mint a te gyermeked. Az egyik 3 évesnek lehetnek hatékonyabb finommotorikus készségei, ügyesen kezeli a zsírkrétát, a másik meg jobban dobja a labdát – azonban egyiket sem szabad előtérbe helyezned a másikkal szemben.
Különösen káros, ha a testvéreket hasonlítod össze és címkézed. Nem biztos, hogy mindketten jól érzik magukat, ha az egyiket „kis tudósnak” címkézed, a másikat meg „a mi kis vad gyermekünknek”. A gyerekek eltérő képességeit illető címzés veszélyes is lehet, mert nyílt dicséretet és rejtett rosszallást olvashatnak ki belőlük a kicsik.
„Jó kislány vagy”, „jó fiú vagy”– ezek olyan címkék, ami azt jelenti: a gyermekünk mindig, mindenben teljesíti a parancsunkat, mintha a főnöke lennél, és az egód bábfigurái.
Vitatathatatlan, hogy a gyermeknek hallgatnia kell az anyjára. Legyen tisztességtudó, és kövesse az utasításaidat. Attól viszont egy gyermek nem lesz rosszabb, ha tovább akar játszani a kelleténél, vagy szeretne minél több időt tölteni a házon kívül, és megismerné a világot. Mert beindul a sorozat, és a gyerekre rendszeresen ráaggatod a címkét…Csak akkor lesz „jó”, ha teljesíti a parancsaidat, így azonban sosem lesz belőle egy önálló, fejlődő és szabad felnőtt.
Címkézés helyett fogalmazd át a dolgokat. Ha a gyermeked ügyesen kitakarította a szobáját, akkor ne „jó kislánynak” nevezd! Mondd el neki bátran, hogy szuper volt a szoba kitakarítása, és ügyes voltál!
Ezzel önbizalmat ébresztesz benne; érezni fogja, mennyire büszke rá az anyja.
Ne a barátjuk légy, hanem az anyjuk
Manapság óriási a csábítás, hogy légy „menő anyu”, mert sokan úgy érzik: ez kell ahhoz, hogy a gyermeked őszinte és feltétel nélküli szeretetéhez. Azonban lehet, hogy ez a túlzottan nagy lazaság, ez a baráti szerep nem illik hozzád, és épp a szándékoddal ellentétes hatást érsz el vele.
Ez sokkal inkább az egódról szól, mintsem arról, hogy egymás legjobb barátaivá váljatok. Arra ott vannak a kortársai, akikkel lehet, hogy könnyebben megérti magát, mint veled. Másrészt, ha túlságosan ki akarod sajátítani a figyelmét és az érdeklődését, az ellentétes lesz a fejlődési céljaival: elszigetelődik, és nehezebben tud majd kapcsolatot teremteni az osztálytársaival vagy az óvodai csoport többi tagjával, ha túlságosan közel kerülsz hozzá.
Egy baráti kapcsolatban mindig az önzetlenség és az őszinteség játssza a főszerepet, a gyermeked viszont lehet, hogy állandóan meg akar majd felelni neked, ami erőlködést szül.
Mert a gyermekednek szüksége van a szigorúságra, a határok felállítására, máskülönben egy zabolátlan, elszabadult Mauglivá válik, akivel hamarosan gondok lesznek az iskolában, óvodában, és persze otthon is. Legyetek jóban, ám nem biztos, hogy klassz ötlet, túl lazára engedni a gyeplő. Jó megközelítés, ha mindent elmondhat neked és által több betekintésed van az életébe…Ellenben az már túlzás, ha mindent tudtok egymásról, mert neki is kell egy kis személyes tér, ahol önmaga lehet – anélkül, hogy mindenre rálátnál az életében.
A gyermekednek határokra, erős struktúrákra van szüksége az egészséges fejlődéshez.
Rengeteg barátja lehet, édesanyja viszont csak egy. Te. És jobb, ha megmaradsz a saját szerepkörödben, mert ez már így is a legfontosabb az életében, minden barátja fontosságán túlmutat.
Vess véget a folyamatos kiabálásnak!
Anyaként muszáj rendet tartani és nincs mese, néha felemeled a hangod, ez szülői szerepben sajnos az eszköztárad kihagyhatatlan része. Azonban vannak olyan anyák, akik átesnek a ló másik oldalára, és a kelleténél jobban kieresztik a hangjukat már a legkisebb rosszalkodás esetében is, a jelenség pedig egy idő után öngerjesztővé válhat, egyfajta szokássá szilárdulhat benned. A túl sok kiabálás félelmet, állandó stresszt generálhat a gyerekben, és rossz hatással lesz a fejlődésére. Dolgoznod kell azon, hogy minél kevesebb alkalommal kiabálj vele, és fékezd az indulataidat.
Miért kiabálsz a gyermekkel? Ez rendszerint leszűkíthető néhány kulcseseményre: a gyermeked szeret vitatkozni veled, nem azt csinálja, amit kérsz tőle. Nem hallgat rád, túl hangos, vagy egyszerűen többet nyüzsög, mint szeretnéd.
Ez azonban mindig lesarkítható arra, hogy a gyermek nem csak azt csinálja, amit te szeretnél. Hol vagy te ebben a történetben? Lehet, hogy épp vacsorát főzöl, telefonálsz a szoba másik felében, és a gyermeked mindent megtesz, hogy felhívja magára a figyelmed. Az esetek nagyrészében segíthet, ha odamész hozzá, és tiszteletteljes hangnemben elmondod neki, mit vársz tőle, miért van szükséged a viselkedése megváltoztatására. Mert ez az esetek 70%-ában működik. A gyerekek ilyenkor nem vitatkoznak és rosszalkodnak, hanem közelebb lép, és odafigyel rád.
Nyilván ez nem mentesít attól, hogy magadon is dolgozz az ügyben. Rengeteget jelent, ha stresszes otthoni helyzetekben pár csepp illóolajjal megnyugtatod magad. Aztán ott van még a meditáció és a mély légzés. Igyál meg egy teát, végezz jógagyakorlatokat, meditálj egy kicsit, (ha a gyermek mellett lehetséges).
Minden megoldás nagyszerű, ha sikerül megnyugtatnia téged, és kevesebbet kiabálsz a gyermekeddel.
És öleld meg a gyermeked, mert ez a legjobb ötlet a kettőtök közti feszültség feloldására.
Találj közös nevezőt a pároddal a gyermeknevelésben
Sokszor a jó zsaru-rossz zsaru szerepek realizálódnak a gyermeknevelésben: te vagy a kemény fél, aki számonkéri a gyermeked, a férjed az engedékenyebb fél, vagy fordítva. Meglehet, hogy teljesen más nevelési elveket vallotok, és ez kihat a gyermek gondolkodására, teljesen összezavarodik azt illetően, most akkor milyen játékszabályok szerint kellene élnie.
Össze kell hangolnotok a szülői szerepet, egy összetartó csapatként. Akkor leszel jobb anya, ha rá tudsz hangolódni erre a béketeremtő, harmonizáló folyamatra, a családi béke érdekében.
Te fegyelmezni szeretnéd a gyermeked egy adott helyzetben, a párod meg másképp gondolja, mert teljesen más családból jön, és más helyzetet élt át. Ami problémaként körvonalazódik közted és a gyermed között, az idővel a kettőtök párkapcsolatában is nehézséget okozhat. Idővel mindenképp konfliktust szül, ha másként vélekedtek a gyermeknevelésről, és máris megágyaztál egy kirobbanó vitának.
Talán gyökeresen más a véleményetek a gyerek rossz jegyeitől, vagy arról, hogy nincs még 18 éves, és túlságosan későn jön haza. Te a büntetésben gondolkodsz, ő lazábban kezeli a helyzetet..De gondolj csak bele: mindketten teljesen különböző emberek vagytok, másképpen reagáltok! Ha teljesen eltérően viselkedtek a gyermek kilengéseivel kapcsolatban, az szorongást kelt a gyermeken: fogalma sem lesz arról, mi számít szabálynak a családban és mi nem, sérül a morális iránytűje. A szorongások nyomán még több rossz jegyet szerez, esetleg még később jár majd haza.
Ami még rosszabb: gyakori, hogy egy teljesen esetleges szabályokat versenyeztető családban a gyermek kijátssza az egyik szülőt a másik ellen. A kicsik hamar ráébrednek, hogy ha az egyik szülő a pártjukra áll, akkor az egy kettő egy elleni harcot eredményez, és általában ebben a küzdelemben a gyermek-szülő páros nyer. Mert a gyerekek jól alkalmazkodnak és viszonylag gyorsan rájönnek: amikor a szülők veszekednek, akkor nem rájuk esik a reflektorfény, és azt csinálhatnak, amit csak akarnak.
Hidd el, nem szeretnél ilyen helyzetbe kerülni sem a pároddal sem a férjeddel szemben. Ezért kell a gyermeknevelésben is szinkronba kerülnöd a szerelmeddel (még akkor is, ha néha nem értesz vele egyet a gyermeked viselkedési nehézségeinek kezelésében).
Az is szabály lehet köztetek, hogy az egyik szülő fegyelmezze a gyermeket, a másik meg támogassa, ha nem ért egyet a büntetéssel. Egységes csapatként kell megjelennetek a gyermek előtt, különben minden kialakuló helyzet aláássa a szülői tekintélyeteket. Később, amikor a kicsi nincs a közeletekben, ketten megbeszélhetitek, hogyan lehetne más módon kezelni egy adott szituációt.
Szinte sosem vagytok egységes szülő szerepben a gyermek előtt? Akkor gyorsan megtanulja, hogy minden szülői döntést megkerülhet, és egyik szülővel rendszeresen szövetséget köthet a másikkal szemben.
Ne hagyd, hogy a gyermek nevelése viszályt teremtsen kettőtök között. Amint a nevelési elvekben közös nevezőre juttok, minden téren sokkal közelebb kerülhettek egymáshoz.
Néha nyomd meg a szünet gombot!
Vannak olyan helyzetek, amikor a gyermeked annyit rosszalkodik, hogy egyszerűen dührohamot kapsz, és teljesen elveszíted a kontrollt. Anyaként azonban elengedhetetlen, hogy kettőtök közül te maradj higgadt és racionális, legyen szó bármiről. Te semmilyen körülmények között ne veszítsd el a fejed! Te vagy a felnőtt, felelősségteljes anya. A gyermeknek éreznie kell, hogy te vagy a kőszikla, az érzelmi stabilitás oszlopa. Ha elveszítik ezt a reményt, a benned feltételezett lelki mentsvárat, akkor a kaotikus helyzete csak fokozódni fognak.
Összeomlás helyett lélegezz mélyeket, szedd össze magad. Megoldást jelenthet, ha pár pillanatra becsukod a szemed, ez segít jobban megnyugodni, és eloszlatja a feszültség mindent elárasztani akaró hullámait.
Aztán, amint a kezdeti frusztráció örvénylése alábbhagy benned, már sokkal könyebben, racionálisabban tudod majd kezelni a helyzetet, legyen szó bármilyen otthoni kihívásról.
Figyelj a gyermekek testbeszédére!
Mert sokkal többet árul el a gyermekek lelki történéseiről, mint a tényleges beszédük. Egy hanglejtés, egy furcsa kézmozdulat mély és rejtett összefüggésekről tanúskodik, és rávilágíthat a gyermeki psziché mélyebb rétegeiben parázsló fájdalomról.
Akkor válsz minden korábbinál jobb anyukává, ha nap mint nap jobban figyelsz arra, mit mondanak és csinálnak. Soha ne szakítsd félbe a mondandójukat, mert könnyen lehet, hogy elveszítesz egy kvintesszenciális szót vagy mondatot, ami segíthet a bennük zajló folyamatok megértésében. Minél többet ismételgetnek egy mozgást, annál valószínűbb, hogy tombol bennük a feszültség, és ezt is kezelned kell valahogyan.
Az is lehetséges, hogy egy nagyon kis gyerek nem a szóbeli, verbális kommunikációt részesíti előnyben. Ebben az esetben még fokozottabban érdemes figyelni metakommunikációjára, a gesztusai és a mozgásaira. Előfordulhat, hogy a test elfordításával fejezi ki a nemtetszését bizonyos emberek, tárgyak és más dolgok felé, már ez elég sokatmondó. Vagy gyakran használ grimaszokat, ebből is rengeteget tanulhatsz róla.
A beszéd és a nonverbális kommunikáció közelebb hoz titeket egymáshoz, és a rejtett utalásokból rengeteget tanulhatsz a gyerekedről, amit korábban nem is gondoltál volna.
Ütemezz be a szüneteket
Ahhoz, hogy tényleg jó anya légy, folyamatosan dolgoznod kell magadon, és vigyáznod kell magadra.
Az ellazulás, a szüntelen pörgésből való felszabadulás egyik klasszikus módja, ha ötperces szüneteteket oktatsz be, és időnként megiszol egy pohár vizet (utóbbi már alapból stresszmentesítő hatású az emberi testre).
Amikor a gyermeked belekezd egy új játékba vagy egy teljesen új dologba, akkor mindig adódik számodra egy kis játéktér, némi holtidő, hogy lazíts öt percet, és kortyolj egy kis vizet. Igyál lassan, és közben lélegezz finoman, hogy ellazulj!
Pár perc múlva ismét feltöltődsz, és készen állsz a folytatásra.
Légy boldogabb szülő – a gyermeked érdekében
A szülők többségének bűntudata támad, ha időt szakít önmagára. Mert ha ez a kis szabadság kimarad az életedből, akkor egy idő után teljesen felemészt a stressz, és ez kihat majd a gyermekeiddel való kapcsolatra. Ahogyan egy híres mondás tartja: „Létfontosságú, hogy időnként olyan dolgokkal foglalkozz, amik nem létfontosságúak”.
A gyerekek érezni fogják, hogy közeli a kapcsolatotok, viszont vannak határok, ezeken belül mozoghatnak. Mert neked is szükséged van egy kis térre, amivel hosszabb távon ők is jól járnak. Egyúttal megtanítod nekik az idő fontosságát, amire égetően fontos szükségük lesz az életben. A végeredmény a szülők és a gyermekek boldogabb szemlélete – és ez egy olyan cél, amiért érdemes határokat szabni.
Engedd meg magadnak, hogy a gyermekeiden kívül is legyen számodra élet
Egyre nagyobb teret kap a 21. században a minőségi idő. Attól, hogy gyermekeid vannak és rengeteg energiát felemésztenek, még simán lehetnek barátaid, akiket bármikor felhívhatsz, hogy megoszd velük aggodalmaidat és a kételyeidet. Tanácsot kérhetsz tőlük a feszült gyermeknevelési kérésekben, és felszabadultan kacaghatsz a poénjaikon, az ő életükből eredő sztorikkal. A baráti kapcsolatok egyensúlyban tartják az embert, és a szülői szerepet is más szemszögből látod majd, ha megismered a barátaid anya-papa történeteit – és döntéseit.
Szóval a legnehezebb családi krízisek idején se feledkezz meg a barátaidról! Mert lehet, hogy az ő tapasztalatuk, humoruk és emberismeretük fog kilendíteni téged a legmélyebb szomorúságból.
